Egy fejlesztés akkor nem éri meg, ha többe kerül megcsinálni és fenntartani, mint amennyi munkát valaha levesz a vállatokról. Ez a lista nekünk munkát vesz el, mégis itt van, mert az első beszélgetésen úgyis kimondanánk: nyolc ilyen helyzet, és mindegyiknél az is, mit érdemes helyette csinálni.
Röviden
Nem minden feladat éri meg gépre bízni. Egy fejlesztés jellemzően akkor térül meg, ha a munka gyakran ismétlődik, a menete már kiforrott, és az adat valahol leírva létezik. Nyolc jellemző esetben mi magunk mondjuk, hogy várjatok – és mindegyikhez van egy javaslat, mit érdemes csinálni helyette.
Frissítve:
Ez nem az a hely, ahol kezdeni érdemes.
Szemléltető példa Tegyük fel, hogy egy márciusi hétfőn felhív minket egy hatfős cég vezetője, mert szeretné, hogy a havi bérlista magától készüljön el. Elmondja, hogyan megy ma: valaki átmásolja az adatokat egy táblázatba, aztán elküldi a könyvelőnek.
Megkérdezzük, mennyi idő ez. Kiderül, hogy havonta húsz perc. Aztán az is kiderül, hogy a lista formátuma januárban megváltozott, és nyáron megint fog.
A beszélgetés végén nem árajánlatot küldünk. Egy másik feladatot javasolunk helyette: a bejövő számlákat, amiket hárman gyűjtenek három helyen. Az heti több óra, és nem szokott változni.
Két út, két végén ugyanaz a pipa. Ez az ábra pont arról szól, hogy nincs „rossz” választás – de van olyan helyzet, amikor egyik ág sem éri meg még, és ezt is megmondjuk.
Mindegyik pont valódi kizárás, és mindegyik alatt ott van, mit érdemes helyette csinálni.
Ez a legtisztább eset. Ha kéthetente egyszer futtok neki tíz percre, az évi néhány óra. A megcsinálása többe kerül, mint amennyit valaha visszahoz. A cégméret itt nem számít, csak az ismétlődés.
Új termék, új menet, még keresitek a jó sorrendet. Amit ma leírunk, azt két hét múlva át kell írni – és minden átírás pénz. Nem az a baj, hogy változik, hanem hogy még nem állt meg.
Nincs lista, nincs táblázat, a kolléga tudja. Itt egyszerűen nincs mit feldolgozni. Az első lépés nem fejlesztés, hanem rendrakás: valakinek papírra kell tennie, hogyan megy ma.
Minden ilyen munkának kell egy gazdája: valaki, aki hetente megnézi, jól megy-e. Ha nincs ilyen ember, egy hónap múlva senki nem tudja, működik-e. Amit senki nem néz át, arra nem bízunk döntést.
Ha most tervezitek lecserélni a könyvelőprogramot, a raktárprogramot vagy a számlázót, akkor várjatok. Amit a régi mellé építünk, azt a csere után újra kell építeni – kétszer fizetnétek ugyanazért.
Van, hogy nem a programokkal van gond, hanem azzal, hogy két részleg nem beszél egymással. Ilyenkor a közös jegyzetfüzet sem segít: ugyanoda írnának, csak épp nem írnak bele.
Ez rossz kiindulópont, és költséges. Ha nincs mögötte konkrét feladat, ami ma valakinek elviszi az idejét, a legjobb esetben is csak egy szép felület lesz belőle. A számok egyébként sem sürgetnek: 2025-ben a legalább tízfős hazai cégeknek csak a tizede (10,4%) használt AI-t.
Forrás: Eurostat, KSH Helyzetkép 2025
Az átadás után 30 napig veletek vagyunk, és ebben az időszakban kell a ti időtök is: valaki kipróbálja, jelez, mi nem stimmel. Karácsony előtt egy webshopnál vagy zárás előtt egy könyvelőirodánál erre nincs ember.
A fűben ott van az ösvény, ahol sokan járnak – egy ember nem tapos ki utat. Az ismétlődés ugyanez a feladatoknál: nem az számít, mekkora egyszer, hanem hányszor van. Nálatok az a jó jelölt, amit hetente többször csináltok ugyanúgy.
Minden receptben van egy „de”: ezzel a liszttel másképp, ezzel a sütővel tovább. A kivétel a feladatnak az a része, ami nem fér bele a szabályba. Minél több a kivétel, annál drágább megcsinálni – és annál több marad kézi munkának utána is.
Egy új kolléga sem az első napján dolgozik önállóan: valaki megmutatja neki, hogyan megy. A bevezetési időszak ugyanez: nálunk az átadás utáni 30 nap, betanítással és finomításokkal. A fogalmak egy helyen: laikus szótár.
Három jel van. Ha mind a három igaz, akkor jó helyen kopogtattok.
Ha kettő igaz a háromból, arról érdemes beszélni. Ha csak egy, akkor valószínűleg még korai. A számolást lépésről lépésre a mikor térül meg? oldalon vezetjük végig.
Két okból.
Amit ígérhetünk, az nem eredmény, hanem eljárás: megnézzük, megmondjuk, és ha nem éri meg, azt is megmondjuk.
Ennek a felmérésnek az egyik kimenete éppen az, hogy mit ne csináljatok meg.
Minden egy rövid telefonos beszélgetéssel indul. Nincs prezentáció, és nem hívogatunk utána. Ezen a híváson jellemzően éppen az dől el, hogy a fenti nyolcból igaz-e valamelyik nálatok.
Ha nem, és konkrét feladatról van szó, a konkrét fejlesztés útja jön: részletes konzultáció, terv és árajánlat, fejlesztés, átadás, majd 30 napos bevezetési időszak betanítással. Ha az egész cég működése kusza, a teljes céges átvilágítás útja jön: munkavállalónként nézzük meg, melyik feladat váltható ki.
Az árat a felmérés után, írásos ajánlatban adjuk meg. Arról, hogy mi van egy ilyen ajánlatban, és miért csak a felmérés után jön, az árak oldalon írtunk bővebben.
Nem. A rövid telefonos beszélgetés után dönthettek úgy, hogy nem mentek tovább. Akkor is megmondjuk, mit gondolunk, ha az a válasz, hogy most ne.
Jogos kérdés. A nyolc pont közül egyik sem a nehézségről szól: mind a nyolc arról, hogy a munka nem hozná vissza az árát nálatok. Ha valami technikailag nehéz, azt megmondjuk, és beleárazzuk – az nem kizáró ok. A ritkaság, a kiforratlanság és a hiányzó adat viszont az.
Akkor átbeszéljük, és ti döntötök. Van, amikor egy ritkán futó feladatot mégis érdemes megcsinálni, mert a hibázás ára nagy. Amit ilyenkor kérünk: mondjuk ki előre, hogy ez nem órákat spórol, hanem kockázatot csökkent. Így utólag nem lesz belőle csalódás.
Ha kíváncsiak vagytok, nálatok igaz-e a nyolcból valamelyik: egy rövid telefon, és megmondjuk.
Egy rövid telefon. Ha nem éri meg, azt is megmondjuk.